Kóborlás a gasztronómiában

Nyogodt, meghitt este, csak egymásra hangolva: a feleségem és én. Fiatal jazz zenekar ad koncertet a "Tajtékos Napok"-ban. Este 7-re szól a foglalásunk, az ablak mellé egy kuckós beülőbe, ahonnan a zenekart is jól látni, hallani.

Frappáns étlap, 2 oldalon elfér. Tömör, változatos, semmi mellébeszélés, könnyű választani. A Lazaccal töltött jércemell, tejszínes szinesbors mártással és tepsis burgonyával megragadja a fantáziánkat.

Ő egy füstöltsajtos fokhagymakrémlevest kér előtte cipóban, én egy Parajkrémlevest választok sajtgolyókkal.

Rendes bor nincs kimérve, ketten vagyunk, kultúráltan szórakozunk, így egy palackot kell válasszunk. Méghozzá olyat, ami bírja a tejszínt, a markánsabb sajtot, a fűszeres ízeket de némi zöldet(paraj) is elvisel és alavetően szereti a csirkét, de összefér a lazacal is (ami reményeink szerint füstölt).

"-Béláim, Gondolkozzunk!", -jut eszembe a Legényanya c. film szállóigéje. Legyen selymes, friss, nyomokban ropogós, de mégis telt, ne túl markáns ízű, de árnyalataiban mégis fűszerjegyeket villantó... A megoldás: egy rendes siller, lehetőleg kékfrankosból, hidegen erjesztve.
Mosoly az arcon, büszkeség a csajom előtt (aki azóta feleségem lett) és a hidegzuhany: nincs ilyen a borlapon (na, ezért jó otthon főzni, mer' ott mindig van a gardrob aljában!).

Konszenzus: érettebb, palackban már kicsit megkomolyodott bor - SCHAUSKA Villányi Rosé Cuvée. Merlot+Cabernet sauvignon+Syrah 1/3-os arányban házasítva. 2007-ből.

Gondoljunk csak vissza! Korai rügyfakadás, hosszú, meleg ősz, renedesen beérett minden; vaskos alapanyag került a présbe. Kicsit talán elégtek a savak is, de bízom a bor ropogósságában: "-Nézzük ezt meg, Nyuszkó!"

A zárt, "Rosé" feliratú palckból mélyen pirosló árnyalataival, valami telt, ringó szerkezetű bort vártam.  Aztán kinyitották és a pohárból orrbavert a zavarbaejtően fiatalos, tökéletes pirosbogyós gyümölcsillat némi bodzával, végül belekortyoltam és a színhez inkább hasonlító, kissé lagymatag /ennyit a ropogósságról/, érett, hosszan tartó zamatok töltötték ki a számat.

    Olyan lehet ez mint amikor a tinidiszkóba betéved a 30-as, tetszetős baba miniruhában, akinek túl sok a pirosító az arcán, lánykora parfümjében illatozik, lehunyt szemhéján szinte olvashatjuk:
"f i a t a l   v a g y o k", aztán feltűnik az aládúcolt dekoltázs (lásd: wonderbra), de a rabulejtő kisugárzása mégis élvezetessé teszi.

   

Érezni, erősen technológiai bor ez, a "hiper-hájtek" háttér adott a pincészetnél, így hát igyekezték a lehető legjobbat kihozni belőle (wonderbra).

Engem zavar, hogy ezt érezni is rajta. Nem kóstoltam a sillerjüket, viszont a mi étkezésünk mellé, AZNAP, OTT,  ez volt az IDEÁLIS kísérő. A levesekhez és a főételhez szépen simult. Hozzám meg a győnyorű feleségem simult és fülünkben Dave Brubeck andalító Take Five -jának dallamaival, bandukoltunk hazafelé kettecskén a koncert után. 

Nincs rajta cimke, nem szerepel katalógusban, nem eladó.
Viszont van:
 - benne dugó;
 - a dugón egy pötty filctollal rajzolva (ez a kód);
 - egy jó értelemben megszállott, táltos, erdész-borász ember;
 - alázat a természet és a bor iránt;
 - egy hideg pince (kőbe vájt, hagyományos);
 - türelem. Meg idő,  sok idő. Mindennek a maga ideje és a helye.
A palackban pedig egy Cabernet sauvignon, a 2000. évből (a kód megfejtése).
"Átlagon felüli minőség, ez egyértelmű. Nagyon jól beérett alapanyagból van... túlérett, talán töppedt szemekből."  - mondta egy komoly szakember erre a borra "vakon".
Ez a bor a természetben lett borrá régiesen. Nélkülözi a mai faxnikat, újkori fejlesztéseket, vívmányokat.
Vaskos, veretes anyag szépen kimívelve.
Fogyasztásának elengedhetetlen kellékei:

      - egy kényelmes karosszék,

      - egy nyugodt, elmélázós este,

      - egy rendes pohár, amolyan "padlóváza".

Miután az első néhány pohár T10 könnyedén, csupa zamatorgiában lecsúszott, esetleg mi magunk is hódoltunk a bűbájos női szépségnek, ránk fér némi harapnivaló.

Kötényt öltünk, mert az nekünk jól áll, különösen egy garbó-farmer-szép cipő lezser  eleganciájában. Nyugalom, nem divatblog vagyunk, de szofisztikált, csajozós borról van szó, tehát adjuk meg a szerelmes női szemnek is ami jár! (mellesleg baromira pattog a vajon a nedves kínai kel, ha nem csepegtetjük le mosás után, és mindent beterít).

Mert, hogy a kínai kelt csíkokra vágjuk, kevés vajon, kis sóval megfonnyasztjuk, a spájzpadlón hagyjuk kihülni az edényében. A Hegyaljai minerális ízjegyek ordítanak valami  kesernyés kiegészítőért. Az egres volna a tuti, sajátos savanykás zamatával de még nem érik, így hát kevés radicchiot csíkozunk fel. Egy nagy üvegtálat félig  tépkedünk jégsaláta levéllel. Hagyományos fehér, házikenyérből kockázunk és pirítunk kis krutonokat.

Minden kész: összeállítjuk az ízharmóniát.

A jégsaláta befogadóképességét egy valóban visszafogott "rossz magyar szokás szerinti"  cukor-ecet-só-kevés víz öntettel adjuk meg. Erre öntjük rá a radicchio és a kihült, fonnyasztott kínai kel vajjal  lágyított keser-édes együttesét. Látványos mozulatokkal, nőideálunkat igézőn nézve,  összekeverjük (a salátát). Rászórjuk a krutont ÉS most jön a csimborasszó: fehér  szarvasgomba olajjal lehelletnyit hintünk rá, még kettőt forgatunk a salátán és kész!

A borból újra töltünk és tálalás helyett egy tálból "Kabarozunk": szánkat a gasztronómiai gyönyör járja át...

(ha tartalmasabbra vágyunk, feldobhatjuk sült sertésszűz csíkokkal, akár komplett vacsora vagy ebéd-előként is )

- Szerinted?
- Körte.
- Meg méz.
- Nem, méz az tuti nem.  Rágó.
- Tutti Frutti?
- Igen.
- Biztos a fajélesztőtől. Gondolom acéltartályban erjedt.
- Azt én nem tudom.   És, és alma?!
- Nem, almasav az biztos nincs benne már.
- Oké Medve, akkor Körtés  tutti frutti.
- Szájban jön a vanília és   pörkölt...
- VANÍLIA PÖRKÖLT??!

Szíven üzött a feltételezés..., a lelkem rítt.

- Az. Parfüm helyett ez az új trend. Meg a tejszínhabos mákos lecsó... Nem, Kicsim, vanília, valószínűleg a kishordó használattól és pörkölt olajos magvak ízjegyei, a hordó égetésétől (talán új is volt az a kishordó.)

Lassan indul meg a pohár falán, van benne anyag.
Szépen telíti a szájat, kerek, egyből mutatkozik a maradék cukor (figyelem 14,5 v/v% az alkohol!), de van mögötte sav; nem hiába hegyaljai.
Kóstolgatom, kóstolgatom, tetszik.
Gömbölyű.
Csúszik.
Nagyon tetszik.
Nem értem, meg akarom fejteni.

- Kicsim, forgasd meg a szádnak minden szegletében, nyeld le, ne vegyél lélegzetet, egyből fújd ki a levegőt az orrodon, tapogasd meg a szájpadlásod a nyelveddel!
Mit érzel?
- Azt, hogy menten megfulladok, Medve, de egyébként egres!
- Úgy,úgy... EGRES.
- Zseni vagy, Medve!

Na, az talán mégsem. Semmiképp.
De amikor létrehozták ezt a hibridet a Bouvier-ből és Hárslevelűből Tarcal 10, alias Kabar néven, az zseniális volt. A gazda aki fantáziát látott ebben a fajtában pedig a Chateau Derszla(még egy pincészetről tudok, de az övékét m,ég nem kóstoltam). A
Dereszla T 10 néven palackozta. 2006-os évjáratút kóstoltunk itthon.
Egész estés, megfejteni való, karosszékbe ülős, gondolkodós.
Biztos, ami biztos készítettem hozzá egy salátát, lásd a köv. bejegyzést.

Szóval kész a füstölt, párolt csülök, felszeleteltük, nyakon öntöttük Teriyakival.
Friss házi kenyeret tolunk hozzá: mennyei az íz!!! Ezen az interkulturális légyotton még a kis ferde szemek is elkerekednének.


Vékony, új vörösborral üdítő ízharmóniát ad. Mi egy Szent Márton napi újbort kortyolgattunk hozzá (Bock - Villányi Kékoportó 2007).

... avagy - ékes taljánságot nélkülözve-
[Tollhegytészta, ruganyosan, fogra valón,  bolonyaiassan. Sejj!]

ELSŐ LÉPÉS: sóhajts álmaid asszonyának, hogy a főztjére áhitozol, majd ereggy munkába.

MÁSODIK LÉPÉS: érj haza időben és épségben, majd szippants mélyeket a konyha levegőjéből.

HARMADIK LÉPÉS: borulj le az istennőd előtt! Tegyél fel vizet a tésztafőzéshez; sót csak akkor mikor felforrt, hiszen sóval nehezezbben kezd el bugyogni.
Főzz meg benne egy zacskó pennét 'al dente'. Ez annyit tesz, hogy még kemény a tészta, de nem nyers, viszont mokány, ruganyos ha ráharapsz: pont 'fogra való'. Ha Durum lisztből gyúrták, kb 4-5 perc főzés után ilyen lesz, leszűrhetjük.
A leszűrt tésztát Öntsd nyakon a szósszal, ami a 24 órán át főzős, olasz szokással ellentétben "csak" 6 röpke órán át főtt takarékon, kb 6-szor vízzel felöntve(darált sertéshús, paradicsom, zeller, fehérrépa, vöröshagyma, só, oregano és 3 dl vörösbor a jobbik fajtából).

NEGYEDIK LÉPÉS:Keverd össze a szószt a tésztával (a "csizma" lakói szerint csak így jó)! Hevítsd fel, tálald, szórj a tetejére reszelt parmezán sajtot!
Bonts fel egy palack Dolcetto Di Albát Könnyű, száraz, lágy, gyümölcsös vörös bor az északon fekvő Piemonteból,  a paradicsomtól savasabb tésztaételek tökéletes kísérője.

ÖTÖDIK LÉPÉS: ... ÉLVEZD a vacsorát  és szeresd az isteni Szakácsnőt!

"Hja-haaa-jj, Mackó, úgy ennék most egy kis kőrözöttet..."
Ezzel a hatalmas sóhajjal kezdődött.
Folytatódott a pont méretes keverőtállal. Aztán belehajigáltam a két csomag tehéntúrót, az apróra(fontos!Nem, a félbevágott hagymafej az nem elég apró, sőt előtte meg is kell pucolni.) két közepes fej hagymát.

És jöhetnek a fűszerek: őrölt kömény mag, fokhagyma, gyönyörű színű, őrölt fűszerpaprika - csemege(sárkányoknak lehet csípős is).Ha már megbarnult a paprika(oxidálódott) akkor csak az íze végett használjuk és némi pírnek ajánlom a pirosaranyat(ez igen hatékony színpótló) és só.

Keverjük össze alaposan. Kóstoluk meg! Jó ha töményebb, hiszen most jön a tejföl, amely hígítja és egyneműsíti a kőrözöttünket.
A tejföllel bánjunk óvatosan: mokány töltelék kell a paprikába, ki ne folyjon!

Szép, hosszúkás paprikákat válasszunk(amikor ezt olvassuk a bolt polcán "TV paprika", akkor megérkeztünk). Otthon mossuk meg őket! Én ki szoktam tépni a "csumáját" (mint a töltött paprikánál), kiveregetem belőle a magokat és kiskanállal nyomathatjuk bele az anyagot.
Néha roppant elszántságot mutatva arcunkon, határozott, mozdulatokkal, kis hatásszünetekkel paskoljuk meg
paprikánk alját: tömörítjük az beltartalmat a csücskéig!
Rövid 6-8 percre mélyhűtőben fagyasztjuk.
Végül centisre karikázva vagy hosszában félbe vágva tálaljuk a "versenyképes" hidegkonyhai ajánlatok állandó szerelemgyermekét.
És nem marad el az elismerés sem("... hu-húú, Mackó, Nagy Vagy, ezt tényleg Te csináltad?! ...")

Leginkább Chardonnay, röviden Ch.(ejtsd: [sárdoné, röviden céhá], DE!!! még véletlenül sem Sándor felesége:Sándorné!!! - megtörtént eset, nem a humorom ilyen gyenge).

Un. világfajta. Ez azt jelenti, hogy ahol szőlőt termesztenek széles -e világban, ott többnyire megtaláljuk őt. Bármerre járunk is, ilyen bor szinte biztosan lesz az étterem kínálatában. Nehéz vele melléfogni.

Fehér borszőlőfajta.
Franciaországból, Burgundia legészakibb régiójából, meglepő módon Chablis(mondjuk bátran [sábli]) nevezetűből ered. Ezen a vidéken a Chardonnay a fő szőlőfajta. A belőle készült markánsabb savú, kevéssé gyümölcsös, többnyire vaskos, ám mineralitásukkal elegáns borok futnak Chablis, mint gyűjtőnév alatt.
(mineralitás=ásványias jelleg ízben a talaj kőzetei miatt)
Magyarországon, Kereklevelűnek hívták, mivel a szőlő levelének kerek formája volt(ugye-ugye, rá nem jöttünk volna). Itthon is szépeket kerekít Északon, Egertől a Mátrán keresztül Etyek-Válon át a Balaton-Káli medence környékéig. De Délen sem kell panaszkodnunk, különösen Siklóson nem.

Sokszínű, ezerarcú, mindenhol hasonlít, mégis kicsit más: virágillat kontra "büdösség", zöld ízek kontra pisztácia, vajasság, - ezekről majd máskor írok. Addig is van mire figyelni kóstolásnál.

Végy ki két csirkecombot a mélyhűtőből!

Várj egy napot míg kiolvad, majd kezdj el aggódóan körbenézni, hogy mit is fogsz ebből kihozni, ekkor spontán vedd észre azt a fél kiló lilahagymát a spájzpadlón és kiálts fel örömödben: HEURÉKA!

Fogd a csirkecombot, dörzsöld be sóval, majd fokhagymakrémmel, rendesen nyúlj be a bőre és a hús közé, mintha tölteléket akarnál beletuszkolni; itt is dörzsöld be és önts kevés szójaszószt a bugyorba. Tedd félre, hadd járja át az íz.

Vedd elő a nagy jénait, vajazd ki az alját, hanyagul csapj rá némennyi szójaszószt!

Pucold meg az összes lil6hagymát, vágd félbe, karikázd fel, sportos lendülettel szórd bele a jénaiba! Sózd be(ettől izzad majd a hagyma), önts rá szójaszószt rendesen keverd össze!

Rakd a tetejére a csirkecombokat, önts alá 1,5 dl-t a vörösborból, tedd rá a tetejét a jénaira a és pakold be az előmelegített sütőbe!

Kb 50 percig süsd 160 fokon, vedd le a tetejét, saját levével locsolgatva süsd ropogósra kb. 10 perc alatt. Mindeközben a fölös lé elpárolog a hagymáról és egy lekvár állagú illatos masszává sűrűsödik a cucc.

A borról. Igen csirkéhez alapból fehéret iszunk. Nade bármilyen étel, amiben a lilahagyma és a szójaszósz a domináns, szigggorúan: Vörös.

A maga szöttyedt meggyes aromájával, szép, telt illatával, kerek savaival(figyeljük csak meg, hogyan gurul a torkunkon lefelé!) tökéletes ízharmóniát kerekít a szájban a mi kis kompakt lilahagymalekváros, szójás-fokhagymás csirkecombos gasztronómiai gyönyörünkkel.

Azt tanácsolják a régiek, hogy az új év első napjaiban együnk lencsét, akkor lesz pénzünk egész évben dögivel, és együnk malacot is, hogy az kitúrjon nekünk minden jót.

Na, ezen aztán ne múljon, gondoltam, és a közeli boltban, hagyománytisztelő gyerek módjára be is pakoltam a fél kilós lencsét a kosárba. A húsos pult előtt eszembe jutott, hogy az én szívszerelmem gyönyörű oldalast hozott valamelyik nap a hentestől, úgyhogy már csak babérlevél, fokhagymakrém (nincs kedvem szöttyögni a fokhagymával), sárgarépa, mustár, vöröshagyma, tejföl kell.

Otthon pedig már csak a türelmes formánkra és a fürgeségünkre van szükség. Meg egy napra, amikor a lencse ázik és kb. duplájára dagad. A lencse előkészításe felér egy kisebb dagonyával: rettenetes színű, sötét barnán folyó levet lehet leönteni róla a hideg átmosás(ok)kor, majd az ezt követő főzés során(ekkor már benne a babérlevél) is érdemes lecserélni az első vizet. Utána nem habozok, lehabozom, majd egy makulátlanul tiszta lábosba öntöm jellegre csíramentesített, sokadik levével, amelyben készre habarom, mustárral, fokhagymakrémmel fűszerezem sóval, némi cukorral ízesítem.  Egyszer még  összerottyantom(de nem forralom!!! - kicsapódna a tejföl) és kész.

Jöhet a bordacsontok köré beépült nyers izomszövet, az újévi tuningmalac-manifesztum: az oldalas!

Lemossuk, fokhagymakrémmel, sóval(csak mértékkel, a fokhagymakrém is sós), bedörzsöljük.

Robbantunk egy magas falú tepsit, amelybe precízen kimérve, pont egy elnyújtott csuklómozdulatnyi étolajat öntünk, elterítjük benne az oldalast, alávágunk a szilveszteri pezsgő maradékával(ha szakszerű volt a buli és a pezsgő emlékét már csak a falon száradó folt őrzi, akkor megteszi a víz is).

Átszellemülten körbeszórjuk a húst 1 fej félbevégott vöröshagymával és 3 közepes db hasábokra vágott sárgarépával. Barátunk az alufólia(minden megpuhul alatta). Lezárjuk vele a tepsit, jól a széleire nyomkodjuk és sütjük 170 fokon 50 percet.

Ezután lebontjuk az alufóliát(a távolabbi csücskénél kezdve, a karunkat nem kell megpuhítsa a forró gőz) és 5 percenként locsolgatva a saját levével ropogósra sütjük az oldalast, kábé 15-20 perc alatt. Ha csaj előtt főzünk, a sütőből kivéve látványosan locsoljuk végig a húst pezsgővel: veszettül jön az illat, nagyon serceg és gőzöl; tuti siker!

 

Akkoriban még a tojás is más lehetett. Azt írták: "Végy 8 tojást..." No, én tudtam, hogy az ipari 6 laposhoz, ami manapság "Dobos torta"-ként ismert, az én tortámnak  csak  alappilléreiben lesz köze.
"Léjdíz end dzsentsz", ahogy a nagy vizen túl mondanák, én az eredeti dobos tortát fogom megsütni, 16-18 laposat, mint anno a Mester. Rettenetesen komolyan vettem magam, beöltöztem a művelethez: régi szakács nadrág a szekrényből+mindentbeborítós, fehér kötény.
Szóval a tojás. Mára már  létezik mély almos, tanyasi, "tecsós", meg "M"-es.
Na ebből vettem én 14 db-ot, és még így is csak 12 lapot tudtam kisütni belőle. Tizenkét gyönyörűséges,  guszta, 2-3 mm vastag tésztalapot. Egyenként.
Közben feldobtam a klasszikus főzött krém alapot, olvasztottam csokoládét némi kakaóvaj kíséretében (kakaóvaj gyógyszertárból), habosítottam némi "klasszik" vajat hozzá (ekkor jött a kérdés az én "Szőkémtől": Kicsim, ez olyan mint a Nutellás kenyér?). Rezignált arccal vettem elő a kenőkést.
Betöltöttem a lapokat, szélét kikentem, hűtőbe tuszakoltam és készültem a harcra.

Ekkor érkezett el a művelet legmacerásabb és egyben leggyilkosabb stációja (a család ezt szavak nélkül is érzékelte és önként vonult ki a konyhából).

Hevítsük a 12 dkg (6 csapott evőkanálnyi) kristálycukrot barnán folyó eleggyé, és kenjük  fel villámgyorsan a legszebb tortalapra, majd irdaljuk be 16-18 szeletre, erősen bevajazott, éles pengéjű késsel; ez megy a majd a tetejére: ő a dobosetőnk.

Az így kapott kis háromszögeket, mitán kihűltek, helyezzük a torta tetejére. (Ha nem várjuk meg míg kihűlnek, azt ráérünk újragondolni a baleseti ügyelet várójában.)
Kész a torta, én is kész vagyok, hogy akkorát villantsak vele, mint egy spontán maghasadás. Sej, vígad a család, a csajom leborul ("nagy vagy, Mackó"), miközben lelkesen vakarja a csempéről, a hajamból és a hátam közepéről a csokikrém maradványokat.

Hogy mit ittunk hozzá? Egy klasszikusan iskolázott aszúbort, a 3 -4 puttonyos fajtából. Méltó kísérője a mutatványnak: borostyánszín a torta tetején és a borban, enyhe  karamell, sejtelmes csokoládéval a zamatban.
Szerintem Dobos C. Józef is örülne neki...

Egy klasszikus, az Öreg kontinensen, a Rhône-völgyében honos összeállítás: Grenache-Syrah-Mourvedre.
Ez a palack bor azonban Új-Zéland mellől, a hajdani fegyenc szigetről származik, nevét simán GSM-re rövidítették, és 1998-ban született. (Hű, de rég volt: AC/DC, kollégium, levágattam a hosszú hajam, balatoni nyár...).

Dekantálni lehetne:
1) Nem csak az üledék miatt - ez egészséges jelenség öreg vöröboroknál, hogy "szöttyös" az alja, attól van ez, hogy kiválik a színanyag, az antocianinok...nem tetézem, szóval ez természet anyánk ajándéka.
2) Ráadásul igen impozáns a gyertyaláng felett dekantáló sármos háziúr látványa.
3) Mindenképp levegőért kiált, akklimatizálódni szeretne a palack szelleme az eltelt majdnem 10 év után.

 

De mi beszélgetünk és szomjasabbak vagyunk mint szakmaiak.
Dugó kihúz, megszagol: gyönyörű, egészséges, natúr parafa ("Macika, mit variálsz már?!")Öblös padlóvázába töltjük (a máskor indokolatlanul nagy kelyhű poharat hívjuk így), de egy ilyen 9 éves "állat" padlóvázát kíván.
Lomhán mozdul, nehéz folyású, elegáns anyag, mély rubin árnyalattal ("Hú, de gyönyörű színe van... tegnap láttam egy ilyen felsőt..."), telt, érett bogyós gyümölcsök illatával, az említett dzsinn lassan nyújtózik ki.
De mi beszélgetünk (néha megváltjuk a világot, néha szóba kerül az a bizonyos felső/parfüm/smink/egyéb ilyen női maszlag) és rengeteg az időnk.

"Nyisd ki az ólajtót!
Figyelj!
Emeld meg a farkánál fogva!
Kapd ki a hátsó lábát!
[Mostarcsaderőssen, mingyárúg!]"

azoknak, akiknek ismerősen csengnek ezek a mondatok és azoknak, akiknek nem:

Disznótoros kicsit másképp

Végy egy nagy levegőt (este 10-kor, hisz előbb nem is érdemes nekilátni), majd egy-egy karika véres és májas hurkát, egy karika kolbászt (a hagyományörzők ezeket megtalálják a kóstolóban, a többiek megveszik a mindig mosolygós, legalább mázsa feletti hentesnél).

Keríts egy akkora teflonozott serpenyőt, amelyiknek a disznótoros betölti az alját, futtass meg benne egy kis zsiradékot, majd tedd bele a karikákat.

Ja, gyújtsd be a gázt, egyébként nem megy.

Hogy ne árválkodjon ott a jó kis kolbász-hurka páros, dobj hozzá néhány karika vöröshagymát (nem kell olyan mértani pontossággal felvagdosni, ahogy Apám mondaná: "Nem fogunk nyúlra lőni vele").

Mehet hozzá mág két alma cikkekre szelve (de előtte szedd ki a magházát, ez a mániám), 3 répa és 1  gyökérzöldség (fehérrépa), megmosva és hosszában hasábokra vágva.

Ez idáig nem bonyolult, csak egymás hegyére hátára kell dobálni a hozzávalókat. Kásőbb sem lesz bonyolultabb.

Önts a hurka-kolbász-vitaminkavalkád (ha a csajod is eszik, a vitaminkavalkád szót hangsúlyozd, ne a hurka-kolbászt!) alá egy pohár(2 dl) vizet és fedővel takard le.
Süsd így kb. 15 percig, ha elforrt a víz, fordítsd meg a cuccot. Újabb 5 perc és ehettek.

Egy zárlatos akkumulátor és némi ékszíj cseréjét követően mi másra vágyhat a ember (miután ízesen kikáromkodta magát), mint egy finom vacsorára. Meghatódom: ma Ő főz, citromos, lazacos, fekete olivás, tejszínnel lágyított tagliatellét (flancolunk, nem bírják az olaszok kimondani "hosz-szú-me-télt"... ).

A csajom főz, én meg hősként vadászom elő a méltó bort a lakás legideálisabb klimatikus adottságokkal bíró szegletéből: a gardrób szekrény parkettázott aljáról. A kisebb jövedéki bűncselekmény tényét kimerítő nagyságú borkészletből végül két palack kerül elő:

1. Majoros Laci Tokaji Muscat Ottonellje szigorúan száraz, 2006-ból,

2. És a Zwack szekszárdi Merlot rozéja, Solamen családból, duplaárnyékbábos címkéjével szintén 2006-ból.

Eltekintenék attól, hogy a Drágám arckifejezését ecseteljem, ugyanis ehhez a két palackhoz az egész szekrényt ki kellett pakolni... Na mindegy. Istennő a csajom, veszekedés helyett megfőzte a vacsorát, én meg jól kibontottam a két palackot (boncsadtőccsed).

1. Indulunk a Majoros féle Ottonell muskotállyal. Orrbavág az illat, annyira intenzív. Árad belőle a citrusos jelleg, aztán mintha friss bodzába szagolnánk...(ez a bodzás jelleg egyébként klasszikusan jellemző a halborokra). Könnyed a bor, fürgén pörög a pohárban, ugyanakkor megvan benne a kellő test, a tarcali savak és mineralitás (ilyenkor lehet ecsetelni a vulkáni tufa ízét a borban, garantáltan tátva marad a nő szája).

2. Jön a rozénk a löszről (Szekszárd dombjainak ez többnyire az altalaja), ez lágyságot ígér a szájban. Megpörgetjük a pohárban, jól eső mosollyal nézzük mély rózsaszínes árnyalatát, feltapad a pohár falára: van teste a bornak, lehet még jó a tej színéhez. Gyümölcsorgiával nyit az orrban, kerek kiegyensúlyozott íz a szájban, gyönyörű könnyed, gyümölcsös zamat. A tészta olajbogyója és intenzív citromja sandán néz a szekszárdi gyümölcsös ízjegyekre, viszont a lazac határozottan szereti. A Kedvesemnek csípi a nyelvét (Maci, ez nem annyira fini), aztán megmagyarázom neki, hogy ennek alapvetően örülünk: a jó rozéhoz illőn, üdítően szénsavas, egészen kicsit "pezseg" ékes bizonyítéka a levegőtől elzárt technológiának.

A rozékról még annyit, hogy a rozé 1 éves bor! Addig meg kell inni (Hajaj, micsoda mártíromság). Már most a piacon van a primőr évjárat, de a tejszín dússágához, jól áll az a több mint fél éve palackos érlelés.

És a konklúzió: szerintem Tokaj rozéja (Majoros Laci hívja így ezt az Ottonel muskotályt) szebb kísérője a citromos, lazacos, fekete olivás, tejszínes tagliatellének.