Magyarosan belekapaszkodunk egy rendes, finoman füstölt sertéscsülökbe, olyan pont formás, mellső lábú darabba. Hazavisszük, agyagedényben puhára pároljuk(de lehet főzni is), felszeleteljük és vékonyan meglocsolgatjuk Teriyaki szósszal. Ezt házilag is elkészíthetjük szójaszósz, mirin, és cukor összekeveréséből. Mirin a japán, édes főzőbor. Ha nem kapunk ilyet a boltban, akkor sake(többszörösen erjesztett, japán rizsbor) és cukor keverékével is helyettesíthetjük. Ha nem akarunk bíbelődni, besétálunk egy ázsiai boltba(ha ilyen sincs a környéken akkor egy nagyáruházba) és leemeljük a polcról a kész Teriyaki szószt kis üvegben.
Szóval kész a füstölt, párolt csülök, felszeleteltük, nyakon öntöttük Teriyakival.
Friss házi kenyeret tolunk hozzá: mennyei az íz!!! Ezen az interkulturális légyotton még a kis ferde szemek is elkerekednének.
Vékony, új vörösborral üdítő ízharmóniát ad. Mi egy Szent Márton napi újbort kortyolgattunk hozzá (Bock - Villányi Kékoportó 2007).