Nyogodt, meghitt este, csak egymásra hangolva: a feleségem és én. Fiatal jazz zenekar ad koncertet a "Tajtékos Napok"-ban. Este 7-re szól a foglalásunk, az ablak mellé egy kuckós beülőbe, ahonnan a zenekart is jól látni, hallani.
Frappáns étlap, 2 oldalon elfér. Tömör, változatos, semmi mellébeszélés, könnyű választani. A Lazaccal töltött jércemell, tejszínes szinesbors mártással és tepsis burgonyával megragadja a fantáziánkat.
Ő egy füstöltsajtos fokhagymakrémlevest kér előtte cipóban, én egy Parajkrémlevest választok sajtgolyókkal. 
Rendes bor nincs kimérve, ketten vagyunk, kultúráltan szórakozunk, így egy palackot kell válasszunk. Méghozzá olyat, ami bírja a tejszínt, a markánsabb sajtot, a fűszeres ízeket de némi zöldet(paraj) is elvisel és alavetően szereti a csirkét, de összefér a lazacal is (ami reményeink szerint füstölt).
"-Béláim, Gondolkozzunk!", -jut eszembe a Legényanya c. film szállóigéje. Legyen selymes, friss, nyomokban ropogós, de mégis telt, ne túl markáns ízű, de árnyalataiban mégis fűszerjegyeket villantó... A megoldás: egy rendes siller, lehetőleg kékfrankosból, hidegen erjesztve.
Mosoly az arcon, büszkeség a csajom előtt (aki azóta feleségem lett) és a hidegzuhany: nincs ilyen a borlapon (na, ezért jó otthon főzni, mer' ott mindig van a gardrob aljában!).
Konszenzus: érettebb, palackban már kicsit megkomolyodott bor - SCHAUSKA Villányi Rosé Cuvée. Merlot+Cabernet sauvignon+Syrah 1/3-os arányban házasítva. 2007-ből.
Gondoljunk csak vissza! Korai rügyfakadás, hosszú, meleg ősz, renedesen beérett minden; vaskos alapanyag került a présbe. Kicsit talán elégtek a savak is, de bízom a bor ropogósságában: "-Nézzük ezt meg, Nyuszkó!"
A zárt, "Rosé" feliratú palckból mélyen pirosló árnyalataival, valami telt, ringó szerkezetű bort vártam. Aztán kinyitották és a pohárból orrbavert a zavarbaejtően fiatalos, tökéletes pirosbogyós gyümölcsillat némi bodzával, végül belekortyoltam és a színhez inkább hasonlító, kissé lagymatag /ennyit a ropogósságról/, érett, hosszan tartó zamatok töltötték ki a számat.
Olyan lehet ez mint amikor a tinidiszkóba betéved a 30-as, tetszetős baba miniruhában, akinek túl sok a pirosító az arcán, lánykora parfümjében illatozik, lehunyt szemhéján szinte olvashatjuk:
"f i a t a l v a g y o k", aztán feltűnik az aládúcolt dekoltázs (lásd: wonderbra), de a rabulejtő kisugárzása mégis élvezetessé teszi.
Érezni, erősen technológiai bor ez, a "hiper-hájtek" háttér adott a pincészetnél, így hát igyekezték a lehető legjobbat kihozni belőle (wonderbra).
Engem zavar, hogy ezt érezni is rajta. Nem kóstoltam a sillerjüket, viszont a mi étkezésünk mellé, AZNAP, OTT, ez volt az IDEÁLIS kísérő. A levesekhez és a főételhez szépen simult. Hozzám meg a győnyorű feleségem simult és fülünkben Dave Brubeck andalító Take Five -jának dallamaival, bandukoltunk hazafelé kettecskén a koncert után. 
