"Léjdíz end dzsentsz", ahogy a nagy vizen túl mondanák, én az eredeti dobos tortát fogom megsütni, 16-18 laposat, mint anno a Mester. Rettenetesen komolyan vettem magam, beöltöztem a művelethez: régi szakács nadrág a szekrényből+mindentbeborítós, fehér kötény.
Szóval a tojás. Mára már létezik mély almos, tanyasi, "tecsós", meg "M"-es.
Na ebből vettem én 14 db-ot, és még így is csak 12 lapot tudtam kisütni belőle. Tizenkét gyönyörűséges, guszta, 2-3 mm vastag tésztalapot. Egyenként.
Közben feldobtam a klasszikus főzött krém alapot, olvasztottam csokoládét némi kakaóvaj kíséretében (kakaóvaj gyógyszertárból), habosítottam némi "klasszik" vajat hozzá (ekkor jött a kérdés az én "Szőkémtől": Kicsim, ez olyan mint a Nutellás kenyér?). Rezignált arccal vettem elő a kenőkést.
Betöltöttem a lapokat, szélét kikentem, hűtőbe tuszakoltam és készültem a harcra.
Ekkor érkezett el a művelet legmacerásabb és egyben leggyilkosabb stációja (a család ezt szavak nélkül is érzékelte és önként vonult ki a konyhából).Hevítsük a 12 dkg (6 csapott evőkanálnyi) kristálycukrot barnán folyó eleggyé, és kenjük fel villámgyorsan a legszebb tortalapra, majd irdaljuk be 16-18 szeletre, erősen bevajazott, éles pengéjű késsel; ez megy a majd a tetejére: ő a dobosetőnk.
Az így kapott kis háromszögeket, mitán kihűltek, helyezzük a torta tetejére. (Ha nem várjuk meg míg kihűlnek, azt ráérünk újragondolni a baleseti ügyelet várójában.)
Kész a torta, én is kész vagyok, hogy akkorát villantsak vele, mint egy spontán maghasadás. Sej, vígad a család, a csajom leborul ("nagy vagy, Mackó"), miközben lelkesen vakarja a csempéről, a hajamból és a hátam közepéről a csokikrém maradványokat.
Hogy mit ittunk hozzá? Egy klasszikusan iskolázott aszúbort, a 3 -4 puttonyos fajtából. Méltó kísérője a mutatványnak: borostyánszín a torta tetején és a borban, enyhe karamell, sejtelmes csokoládéval a zamatban.
Szerintem Dobos C. Józef is örülne neki...
