- Körte.
- Meg méz.
- Nem, méz az tuti nem. Rágó.
- Tutti Frutti?
- Igen.
- Biztos a fajélesztőtől. Gondolom acéltartályban erjedt.
- Azt én nem tudom. És, és alma?!
- Nem, almasav az biztos nincs benne már.
- Oké Medve, akkor Körtés tutti frutti.
- Szájban jön a vanília és pörkölt...
- VANÍLIA PÖRKÖLT??!
Szíven üzött a feltételezés..., a lelkem rítt.
- Az. Parfüm helyett ez az új trend. Meg a tejszínhabos mákos lecsó... Nem, Kicsim, vanília, valószínűleg a kishordó használattól és pörkölt olajos magvak ízjegyei, a hordó égetésétől (talán új is volt az a kishordó.)
Lassan indul meg a pohár falán, van benne anyag.
Szépen telíti a szájat, kerek, egyből mutatkozik a maradék cukor (figyelem 14,5 v/v% az alkohol!), de van mögötte sav; nem hiába hegyaljai.
Kóstolgatom, kóstolgatom, tetszik.
Gömbölyű.
Csúszik.
Nagyon tetszik.
Nem értem, meg akarom fejteni.
- Kicsim, forgasd meg a szádnak minden szegletében, nyeld le, ne vegyél lélegzetet, egyből fújd ki a levegőt az orrodon, tapogasd meg a szájpadlásod a nyelveddel!
Mit érzel?
- Azt, hogy menten megfulladok, Medve, de egyébként egres!
- Úgy,úgy... EGRES.
- Zseni vagy, Medve!
Na, az talán mégsem. Semmiképp.
De amikor létrehozták ezt a hibridet a Bouvier-ből és Hárslevelűből Tarcal 10, alias Kabar néven, az zseniális volt. A gazda aki fantáziát látott ebben a fajtában pedig a Chateau Derszla(még egy pincészetről tudok, de az övékét m,ég nem kóstoltam). A
Dereszla T 10 néven palackozta. 2006-os évjáratút kóstoltunk itthon.
Egész estés, megfejteni való, karosszékbe ülős, gondolkodós.
Biztos, ami biztos készítettem hozzá egy salátát, lásd a köv. bejegyzést.
