...akkor veszem én elő a spájz hűvös kőpadlóján elfektett Kékfrankos-Syrah-Medoc Noir-Pinot Noir válogatást, amelyet Villányi Cédulás Cuvée-nek kereszteltek a Gere Pincészetben.

Egy régi magyar fajta(bár eredete mindmáig vitatott) három, itthon új fajtával házasítva.
Ha csak elolvassuk az összetételt, már szinte érezzük a fűszeres illatokat: fekete bors, kis szegfűbors,  nagymama kalácsának vaníliája, érett sötét színű bogyós gyümölcsök(feketeribizli és szeder, szöttyedt meggy). Aztán beleszagolunk a pohárba: és tényleg! Jut eszembe semmi szükség padlóvázára, mint az Ausztrál GSM-nél, könnyedebb, a stílus, inkább a kerek kelyhű pohárban(burgundi típusú mint a palack amibe töltötték) tudja ontani finom gyümölcsillatait.

Elismerően bólintok a még lilás, de már rubinvörösbe hajló, mély, sötét színárnyalataira.

Nagy a kíváncsság("Hú, fini lesz, Mackó?"): bele is kortyolok(csak aprókat, hogy rendesen megforgathassam a számban és oda tudjak figyelni a borra). Telt, masszív anyag. Kicsit érződik rajta a barik érlelés és cseppet húz a csersav(ez az ami a szánk oldalát horpasztja), de csikó ez még, a cimkén ez áll: 2006. 2-3 év múlva, igazi incselkedő gömbölyű bor lesz.

Azt írják "...méltó tagja a Gere Pincészet új, modern stílusú borsorozatának...". Szerintem izgalmas  ez a vonal, egyelőre csak a pincénél lehet hozzájutni, de megér egy utat!

Ma estére én már csak a hűtő alsó polcáig ajánlom a portyát.
Nálunk is lassan előkerül a Hungária Grand Cuvée brut.